Jausz Béla, mint az egyetem pedagógia professzora, rektora és a Magyar Pedagógiai Társaság első elnöke jelentős alakja a Neveléstudományi Intézetnek.
Jausz Béla a soproni evangélikus líceumban érettségizett 1913-ban. Tanulmányait a budapesti egyetemen magyar-német szakos hallgatóként folytatta, sőt tagja volt az Eötvös Kollégiumnak is. A világháború éveiben katonai szolgáltat teljesített. A tanári alapvizsgát 1919-ben tette le, majd gimnáziumi tanárként tevékenykedett. A következő évben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet, s már 1925-ben megszerezte a doktori fokozatot is. 1928-1929 között ösztöndíjasként a bécsi Collégium Hungaricum-ban folytatott tanulmányokat. 1925-től őt nevezték ki az egyetemen, a germanisztikai intézet lektorának.
Az 1935/36-os tanévtől az egyetem Középiskolai Tanárképző Intézetéhez került, és 1936 nyarától egészen 1944-ig az egyetemi gyakorló gimnázium igazgatói teendőit látta el. Ezt követően a fővárosba költözött és Pázmány Péter Tudományegyetem mellett működő Tanárképző Intézetben dolgozott. 1951-től azonban már ismét a Debreceni Egyetem oktatója lett, s a Neveléstudományi Tanszéket vezette egészen 1966-ig. Azonban a professzori kinevezését csak 1957-ben kapta meg, de ekkor nevezték ki az egyetem rektorának (1957-59) is.
Jausz Béla jelentős hatással volt a magyar neveléstudományra és tevékeny résztvevője volt a tudományos közéletnek is: az 1967-ben megalapított Magyar Pedagógiai Társaságnak ő töltött be elsőként az elnöki tisztét. Szintén jelentős teljesítmény, hogy professzorsága kezdetén (1957) indult el az egyetemen a pedagógia szakos képzés is, majd vált önálló oktatási egységgé a népművelés, felnőttnevelés; éledt újra a pszichológia. Hozzájárult a nagyhírű Nyári Egyetem újraindításához is.
Jausz Béla szellemi nyitottsága, kultúráltsága, humanizmusa, igényessége a tudásban, erkölcsben és az emberi érintkezés verbális és szavakon túli eszközeiben mértékül szolgálhat ma is.